Minden ami bennem marad, amit nem tudok kiadni, megmutatni, az a legtisztább, legvalódibb, legmélyebb érzések. Emberi szóval nem körülírhatóak, nem kimondhatóak. Ez fokozza különlegességüket, varázsukat. Mindenkinek van ilyen.
Senkinek nem tudok beszélni róluk, és nem is akarok. Csak akkor, abban a pillanatban lehet megsejteni őket a szemem szikrájából, villanásából. Csak egy röpke pillanat. Ha igazából figyelsz rám, akkor észre veheted.
Senkié vagyok, és a tiéd mégis. Nem adom, adhatom magam oda teljesen. Nem te tehetsz róla, számomra így jó, csak így lehet jó. De amennyire tőlem telik, amennyire engedi a bennem lakozó konokság, azt mind megmutattam már neked, azt mind neked adtam. Így te vagy az egyetlen, és ez már így is marad. Nem engedhetek be már mást, nem vagyok rá képes, nem viselné el a szívem.
Amikor megint olyan történik, ami miatt azt gondolod, hogy nem mutatom ki eléggé az érzéseimet, a szeretetemet, akkor csak ez jusson az eszedbe. Csak te vagy ott, ahol senki más, csak te ismered azt, amit más nem. S bár fal van körülöttem, de neked már adtam kulcsot a kapuhoz. Neked van lehetőséged egyedül látni azt, engem. Tehát tudnod kell: hozzád tartozom, senki máshoz.
Ami velünk történt, az a miénk. Szükségem van rád, ezért választottalak. Senki nem képes a kapcsolatunkat megváltoztatni. Még te sem, és én sem! A szeretet nem múlhat el, amíg élsz, amíg élek.
Kommentek