Hogy mit látott otthon? Egy nőnek meg kell tudnia azt csinálni, legyen bármilyen nehéz, fizikailag megerőltető, amit egy férfinak. Valamint azt is, amit egy nőtől egy átlagos férfiember elvár, azaz munkába jár, főz, mos, takarít, gyereket nevel.
Az édesanyja egy dolgos szombati nap előtt pénteken munka után megfőzött hétvégére, míg apja a másnapi munka előkészületeit végezte, testvére és ő pedig megtanultak hétfőre. Anyja aztán szombat reggel 7 előtt megetette a korán felkeltett gyermekeit, és az ellentmondást nem tűrő férjét, majd egész nap megpróbált lépést tartani erős, hajthatatlan férjével, a kemény fizikai munka gyakran a határait feszegette, de ez mellett végig nézte, ahogy gyermekeiből is az lesz, ami belőle.
Hát ezt látta. Neki úgy, mint az anyjának, nem volt választása. Rendes jó lány lett, de olyan dolgokat élt meg, amit a nők nagy része sosem fog. S talán neki sem kellett volna. Szereti, tiszteli a szüleit a lehető legmélyebben, nem neheztel rájuk, hiszen aki szegény, az dolgozik. Nem tehet erről senki. Volt olyan ebben a nem megszokott gyerekkorban, amire nem szívesen emlékszik, amit legalulra eltemet. Nem gondol ezekre, de nem felejti el soha. Rendes, tisztességes ember lett, de valami még sincs rendben. Hiszen megtanulta apja keménységét, az érzelmek elrejtését, de anyjától meg megtanulta a belenyugvást, a beletörődést, a megadást. Hogy mi a baj vele, én sem tudom. De érzem, tudom, nem látja őt igazán senki. Mert nem képes megmutatni.
Volt vagy 12 éves. Télen kint dolgoztak a fagyban. Nagyon fázott, de nem mert panaszkodni - hiszen csak mert volna. Eljött a pillanat, amikor már azt hitte nem bírja tovább, ordítani tudott volna, az ujjai annyira megfagytak, hogy azt hitte sohasem fogja tudni mozgatni őket. Mikor nem látták, nem figyeltek rá, a szeméből kiszakadt forró könny lefolyt az álláig, ahol már jéghideg lett és égette az arcát. Beszorította a kezeit a lába közé, és egy percig ott tartotta. Aztán folytatta tovább, azért is csinálta, azért is bírta. A nap végén, bent a meleg házban, a forró vacsora mellett valahogy aztán minden lassan felolvadt, minden lassan boldog lett, még az sem nyomasztotta, hogy másnap kezdődik elölről.
Kommentek