Én nem álltattalak téged. Te álltattad magad. Most mégis én vagyok a bűnös, enyém a büntetés. Menj a másik irányba, ha neked úgy tetszik. Kerülj el! Viselem a büntetést, úgy sem tehetek mást.
Mekkora meglepetés volt ez nekem. Ha ez volt a cél, sikerült. A hatalmas düh, ami bennem született, ami elöntött, már elmúlt. Értem. Értek mindent. Felmenteni azonban nem fog. Ha téged már nem érdekel, akkor engem sem fog.
"Hát láss olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed csak a részt látta bennem, és a jóban, mely részem, ismerni vélt engemet. Álmoddal mértél; én az álmodónak mit mondhatok? Ne légy a börtönöm! Csalódtál, de ne tarts engemet csalónak, amiért álmaidhoz nincs közöm." /Szabédi László/
Kommentek