Bár úgy tűnik, hogy ... de nem, nem hiszem, hogy több vagyok nála, hogy bármit megtehetek, hogy akkor bántok, amikor csak akarok. Én inkább mindenért magamat okolom, azt hiszem nem vagyok elég jó, hogy engem nem lehet elfogadni, megszeretni. Félek attól, hogy valójában nem tetszenék, azt gondolom, hogy kevesebb vagyok, mint amit tőlem elvár. Félek, hogy neki nem tudok megfelelni.

És közben az is eszembe jut, hogy a másikkal talán túl kritikus vagyok, nem tudok alkalmazkodni, kicsi a kompromisszum készségem, nem vagyok kitartó, egy szabaduló művész vagyok, és igazából bennem van a hiba. Ő a jó, én a rossz.

Ezért vagyok most ott, ahol vagyok. Vezeklek, megpróbálok magamon javítani, ezzel egyidőben pedig félek. Félek felnézni, félek arra menni, félek megfordulni. Nem véletlenül. Nem is szabad.