A múltban felhalmozott baklövések nagyon tudnak fájni. Sok rosszat követünk el mások ellen életünk során. Néhányat akaratlanul, másokat pedig akarattal. Persze később gyakran kiderül, hogy nem megfelelően mértük fel a helyzetet, hogy mi siklottunk el. Ezekkel az elbaltázott, elhamarkodott esetekkel megbántjuk azokat is, akik fontosak számunkra. Ezért rágódni kezdünk, és fájdalmat növesztünk a lelkünk egy zugában. Ezek a fájdalmak megmaradnak, szégyenkezve, szomorúan gondolunk vissza születésükre. Bár az, akit megbántottunk megbocsát, mi mégis neheztelünk magunkra hosszú évekig, talán egész életünkben.
Én már többször okoztam fájdalmat. A legjobb barátom ellen is vétkeztem. Ő mégsem hagyott el, nem haragszik rám, nem érezteti velem. Nekem mégis eszembe jut, hogy megtörtént, és elkeserít, hogy nem tudom eltörölni.
De talán az bánt a legjobban, hogy nem érzem elégnek magamat arra, hogy egyszer jóvátegyem. Nagy dolgok ezek, másnak persze apróságnak tűnhetnek.
Kommentek