Nem haragszom. Ugyan miért is haragudnék? Hiszen a kérésemmel kiprovokáltam az elutasítást. A kérésbe az ember a vágyait, az óhajait foglalja bele. Az elutasítást azért nehéz elviselni, mert akkor döbbenünk rá, hogy a tervek, a vágyak nem egyeznek a vágy tárgyának óhajával, tervével. De attól még nem törvényszerű, hogy a nemleges válasz sértődöttséget, vagy haragot váltson ki. Hiszen el kell fogadnunk, hogy a kérés végkimenetele számunkra negatív is lehet. Mert a válasz, a felelet milyensége attól függ, akinek a kérdést címeztük. Azaz nem mi határozzuk meg.
Semmi más nincs bennem, csak a fájdalom okozta szomorúság az öröm megszerzésének elvesztése miatt.
Az nem jó, ha 2 ember nem azonos hévvel van egymás iránt. Persze van, aki megelégszik kicsivel is, van akinek a kevés is elég. Én nem ilyen vagyok. Szeretném, ha az érzelmeim tárgya legalább olyan erősen akarna és ragaszkodna, mint amennyire én kötődöm.
2010.12.15.
Kommentek