Kételkedni, mindenben, mindig, fáradságos, fájdalmas, keserű. Hinni, mindenben, mindig, megnyugtató, biztonságos, könnyed. Akkor miért? Mégis miért ilyen nehéz? Hová hagytam eltemetni magamat? Mennyi, mennyi bizonyíték kell még ahhoz, hogy rájöjjek, csak én vagyok, csak magamnak, magamért? Senki más nem él helyettem, senki nem tud segíteni. Magamnak kell magamon segíteni!

Ülök a széken, a kislámpa fényében, külvilág nélkül meredek előre, kutatom magamban a válaszokat, térdeim felhúzva a mellkasomhoz, kezeim, ujjaim összekulcsolva magam előtt, mintha imádkoznék, előre-hátra himbálózok, egy összekuporodott, görnyedt, szomorú test. Úgy nézek ki, mint egy őrült, egy elmeháborodott. Talán az vagyok, talán nem. Nem érdekel már ez sem.

Hinni... , mindenben... , valamiben... Megynyugtató lenne.