Csak tavasz van. Megint, újra. Változtak a dolgok, sokat. A legtöbbet talán én. Vannak akik azt mondják, hogy a könnyebb utat választottam, de szerintem nincs igazuk. Nem tartott vissza semmi, csak én magamat.
Könnyebb lett volna feladni ott, ahol már azt gondolja az ember, hogy nehéz, hogy lehetetlen. De én nem ezt tettem. Hogy miért, azt nem is tudom igazán. Talán félelemből, talán bátorságból. Azt gondoltam így a helyes, így kell tennem, itt a feladat. Próbatétel ez, vagy egy cél egyik fajta megközelítése? Talán mindkettő. Én csak azt tudom, hogy sokan a másik utat választották volna. De ők csak magukon kívül keresnek hibákat, jeleket, okokat.
Ez az út tényleg, valójában egy próbatétel, egy teszt, egy kihívás része, amit nekem kell végig csinálnom. Én magamban keresem a hibát, hogy ez a helyzet, hogy a cél elérése erősítsen, felvértezzen.
Észre kell vennem, nem adhatok fel dolgokat csak úgy, csak mert nehéz, vagy lehetetlen, csak mert éppen nem úgy alakul, ahogy elterveztem. Kűzdenem kell magam ellen, magamért. Jól kell csinálnom, mert elvesztem azt a kis hitemet is magamban. Bíznom kell abban, hogy ha már így választottam, akkor sikerülni fog, nem gondolhatom másként.
Csak tavasz van. Semmi más, csak tavasz. Ugyanolyan tavasz, mint eddig bármikor. Én mégis változtam.
Kommentek