Monoton körforgás nap, nap után. Ugyanazon elgyötört arcok reggel álmosan, este fáradtan. Mintha ismerősök lennénk, de mégsem vagyunk azok. Hiszen nem tudjuk egymás nevét, címét, vágyait. Csak azt tudjuk egymásról, hogy mindig beszélget, fehér sapkája van, nagy szatyrokkal jön, csak a sport rovatot olvassa el, mindig jegyet vesz, sohasem ül le, kizárólag egyenruha van rajta. Találkozunk minden nap a buszon, az utcán, reggel, este, munkába menet, vagy munkából jövet. Látjuk egymást megöregedni, látjuk a monotonan múló időt. Itt ez idő alatt megérezzük egy rövid, de felismerhető pillanatban, hogy ennyi az élet.
Találkozások
2011.07.06. 23:06 :: DEdit
Szólj hozzá!
Címkék: ezt most írtam
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tevelygeseim.blog.hu/api/trackback/id/tr403039709
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentek