Kint ülök a teraszon. Este van, még az ég egyik oldalán halványan búcsúznak a nap utolsónak alábukó sugarai. Ahogy beszívom a langyos, bódítóan illatos levegőt, megrohannak az emlékek, mert ez az illat semmivel nem keverhető össze. Ez az otthon illata.
A régi szép idők. Mikor öcsémmel átbicikliztünk Kajtorra, ki a Lómezőbe, és csak késő este értünk haza. Szegény édesanyánk aggódott. Mikor kint aludtunk, éjszakákig beszélgettünk. Mikor elsétáltunk a Hörpibe a haverokkal, vagy lent a pincesoron múlattuk az időt. A nyári esték hangulata.
Lesz idő, amikor az ami most van, az fog hiányozni. Valahogy jobban meg kellene őriznünk a mindennapokat, a természetes, egyszerű dolgokat magunknak, jelet kellene hagyni itt, ennél a fejezetnél, hogy pár év múlva valóságosabb, részletesebb lehessen az emlék. Hiszen mindig az hiányzik később, ami magától értetődően megvolt, megtörtént.
Kommentek