- Fáradt vagyok, nagyon rossz napom volt.
Folyton ezt mondogatjuk. Elalszunk reggel, veszekszünk a főnökünkkel, hasmenésünk van, nagy a forgalom, esik és nincs nálunk ernyő. Ezt nevezzük rossznak, pedig semmi igazán rossz nem történt.
Aztán egy napon jön valami rettenetes, eljön a legszörnyűbb pillanat, amire nem gondoltunk volna soha, amire nem voltunk felkészülve, ami megváltoztatja az életünket. Elveszítünk valami, valaki fontosat. Már semmi nem lesz olyan, mint régen.
Ezek azok a pillanatok, amikor imádkozunk egy gyökérkezelésért, egy APEH ellenőrzésért, vagy hogy csak a kávénk ömöljön a ruhánkra. Amikor igazán szörnyű dolgok történnek elkezdünk imádkozni. Imádkozni egy olyan Istenhez, akiben nem is hiszünk, hogy hozza vissza azokat az apró szerencsétlenségeket és ezt a rettenetes pillanatot vonja vissza. Ekkor már semmiségnek tűnik a konyhában a csőtörés, az elveszett kulcscsomó, a defekt, a veszekedés, ami után remegünk a dühtől.
Vajon segített volna, ha tudjuk, mi jön még ezek után? Hogy éltük volna meg, ha tudtuk volna, hogy ezek voltak életünk legjobb pillanatai?
Kommentek