Egy találkozás azzal az emberrel, akivel a legkevésbé szerettünk volna. De félretettünk mindent egy harmadik, egy fontos ember miatt. Úgy tettünk, mintha mi sem történt volna, mintha a múltunk nem lett volna olyan amilyen, mintha nem nyomasztana minket az a sok rossz, ami ide vezetett. Közben a kedves, barátságos álarc mögött a szavak, a gesztusok felidézik az emlékeket, a bántásokat amiket ellenünk, ellene ... és felébresztik a lecsillapodott dühöt és gyűlöletet. Majd, mint aki jól végezte dolgát, én megtettem amit tudtam érzéssel haza megyünk.
Közben pedig próbálunk úgy tenni, mintha viszonylagosan jól sikerült volna a találkozás, mégis van bennünk egy olyan "mennyi mindent láttam, amit nem kellett volna, és ezért mennyi mindent kell elhallgatnom" keserű gondolat. Bár ne tettük volna, mert oly sokat rombolt ez a látszat ellenére. Egy fajta manipuláció részei voltunk, ami nem érhet céljához, de sebeket okozhat.
Olyan mintha képzelegnénk, de ha kutyából nem lesz szalonna, akkor ez nem csak képzelgés.
Bár ne tettük volna! Valaki csalódni fog. Valaki, aki nem érdemli meg.
Kommentek