A barátságok hogyan születnek? Egy kapcsolat mikortól lesz barátság? Ki tudja erre a választ? Az biztos, hogy én nem. Van ami már az elejétől az, csak nem vesszük észre, de valójában azt hiszem, az igaz barátsághoz idő, megmérettetés, és kitartás kell. A barátság mély, egész életen át kitartó, mindent túlélő.

Nekem van barátom. Egy. Nem sok, de pont elég, nem vagyok telhetetlen. Úgy vélem, ez már életem végéig kitart. Én mindent megteszek érte, és tudom, hogy Ő még többet. A legszebb viszont az, hogy ez már magától működik. Nincs sértődés, nincs félelem, nincs irigység, nincs titok, nincs tabu. Fontos nekem. Megnyugvással tölt el, hogy meghallgat bármikor. Csodálatos, hogy mennyire megbocsátó, hogy milyen megértő, és milyen önzetlen. Ez mellett bírám, és kiáll értem, még akkor is, amikor én már feladtam. Sohasem ítél, csak szeret.

Semmihez nem hasonlítható kapcsolat. Tökéletes kapcsolat. Ezen erős kötés két ember között nem hasonlítható össze másik - emberek között kialakuló - érzelmi kapoccsal.

Ő, a barátom elég messze lakik tőlem. Ritkán találkozunk. A főiskolán ismertem meg. 2 és fél évig éltünk együtt. Az első találkozást soha nem felejtem el. A sok szép együtt megélt bolondság, az együtt töltött diákévek emlékei melegséggel, jó érzéssel töltenek el. Szégyellem magam, mert volt amikor fájdalmat okoztam neki, és csodálom Őt azért, mert meg tudott bocsátani. De ezek után a viharok után is velem van, és segít engem... Azt gondolom ez az igaz barátság, és sokáig féltem, hogy nekem ez nem adatik meg, de csak várnom kellett rá. Megérte várni.

Ezt neked írtam Ina, hogy tudd, milyen sokat jelentesz nekem! DE.