Ismersz? Azt hiszed, hogy ismersz? Beszélgettünk már? Tényleg beszélgettünk, vagy te beszéltél, és én hallgattam? Akkor ki ismer kit? Lehet, hogy én jobban feltérképeztelek téged, hiszen volt időm jól megfigyelni miközben beszéltél.
Nem ismersz engem. Még közel sem jársz hozzám. Fogalmad sincs róla, mit gondolok miről. Ha szólok hozzád, akkor félreérted, és megharagszol, megsértődsz, duzzogsz, vagy azt hiszed viccelek. Nem látsz engem, csak annyit tudsz, amennyire képes vagy. Nem is próbálsz észrevenni, hiszen csak magadat látod. Hiszen mikor beszélgetünk, akkor is csak te beszélsz. Érted? Nem, nem érted. Ezt is inkább félreérted.
Akarom, hogy megismerj. Akarom, hogy tudd nem bántásból szóltam közbe, szóltam hozzád. Akarom, hogy ne értsd félre. Akarom, hogy láss. Szeretném, ha éreznéd, hogy a figyelmem, hallgatásom több puszta bírálatnál, felmérésnél. Én igazán ismerni akarlak, és szeretném, hogy te is ezt akard. De nem tudok segíteni. Nem adom ki magamat. Nem könnyű így, de nem tehetem könnyebbé.
Ismerj meg így! Nehéz, és hosszú ez az út a szívemhez, a lelkemhez, de az út egyben a cél is!
Kommentek