Hiába minden lelkesedés, és pozitív lendület, az élet tréfás, és már meg is nevettetett. Mondhatom jót röhögtem. Bármennyire vagyok bizakodó, mégis jön valami, ami felborít mindent, az életemet, a boldogságomat. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar törlődnek az álmok, a tervek. Az egészséges optimizmusom kicsit alább hagyott, és bizonytalanság lépett a helyébe, hiszen a felmerült problémára nem tudom a megoldást. A megoldást? Eddig én nem is tudtam, hogy van ilyen probléma, még fel sem fogtam teljesen, nem hogy megoldást keressek rá. Bizonytalanság van. Kétségbeesés előtört. Félelem nincs, de csak azért, mert még mindig bízok magamban, hiszen ismerem magam: bár hajlamos vagyok a marcangolós szomorúságra, és ésszerű érvek után a beletörődésbe, de a feladásra nem!
Azért jó lenne, ha segítene valaki, de aki tudna segíteni, az mégsem teheti, hiszen két, ellentétes oldalon nem állhat! De elállhat?!
Kommentek