Gyámoltalanul fekszem a szobában. A plafont bámulom már vagy másfél órája. Szorít a düh, a kétségbeesés, a bánat. Sírni szeretnék, de nem tudok. Újra és újra lejátszom, újra és újra átélem azt, ami történt, de nem változik semmi. Nem jutok előrébb, eredménytelen…
Kommentek