Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Blogomról

Szeretném érteni magamat, a világot, és mindent ami e világon túli, érthetetlen. Keresem az élet titkait, félelmeim gyökerét, és az emberekben rejlő, mélyen eltemetett, ősi békét, szenvet, szeretetet. Edit

Kommentek

  • Zsigmond Zsalf: Kedves Tisza Kata! Szeretnék Öntől tanácsot kérni. Személyemben csupán egy egyszerű szerző vagyok... (2016.06.25. 13:35) Kata-pult ~ Tisza Kata blogja
  • DEdit: @Gary J.: Igen! Én is ... újra és újra. (2014.02.21. 05:42) Magyarnak lenni
  • Gary J.: Reményik Sándor verse elképesztő! Gondolatok,érzések hosszú sora melyek mélyen érintenek és elgond... (2014.01.04. 13:35) Magyarnak lenni
  • DEdit: @Intuitiv: Kedves vagy, de ha a közelemben van is olyan ember aki látja, az nem akar meggyógyítani... (2013.05.26. 23:38) Egyedül, sebekkel
  • Intuitiv: "Bárcsak látná valaki, hogy milyen lehetnék, ha szerethetnék úgy, a bántásoktól való félelem nélkü... (2013.05.25. 19:31) Egyedül, sebekkel
  • Utolsó 20

Búcsú

2008.04.08. 10:34 :: DEdit

Fekszel az ágyadban, már késő van, mégsem tudsz elaludni. Valami hajt, húz felé, és nincs nyugalmad. Felülsz, majd hirtelen elhatározásból felkapod a ruháidat, az ajtóig felöltözöl. Felhúzod a cipőd, és kilépsz a házból. Elindulsz az utcán. Nyugalom van, a távolban kutyák ugatnak, a levegő langyos. A járda szélén, a lámpák fényétől elhúzódva mész előre. A sarkon befordulsz, egy pillanatra megtorpansz, majd lassan mégis lépdelsz felé. Tücskök ciripelnek. Egy macska ugrik ki az egyik kertből, és kísér kicsit. Az utca elejére érve beosonsz a kiskapun, majd az ajtó előtt megint vársz. Kezed az ajtó kilincsre emeled, de mégsem nyitsz rá, hanem halkan bekopogsz. Az izgalomtól remegni kezdesz, mintha fáznál. Halk neszek szűrödnek ki bentről. Kinyitja az ajtót, és ott áll előtted.
 
Kérdőn néz rád, és kérdez. Nem válaszolsz, gyengéden az ajkára teszed a kezed, hogy ne is tudjon tovább kérdezni. Belépsz, és becsukod az ajtót, ő feléd fordul, de nem mozdul, csak néz téged. Elindulsz az ágy felé, közben vetkőzöl. Mikor odaérsz, már nincs rajtad semmi. Visszafordulsz vele szembe, és esdeklőn nézel rá. Vársz. Hirtelen megindul feléd, ledobálja a ruháit, de megáll előtted. Szemetekben izzik a sóvárgás, a vágy. Majd ajkaitok mohó, forró csókban találkoznak, annyi vágyódás után testetek összefonódik. A másik érintése magában elég. Ezt várta, ezt vártad. Semmihez sem fogható, mindent feledtető érzések, teljes odaadás … „időtlen lebegés”….
 
Édesen alszik, halkan szuszog. Már egy órája nézed őt. Odakint kezd világosodni. Óvatosan felállsz, felöltözöl. Utoljára odahajolsz hozzá, lágy csókot adsz a szájára, a nyakára. Megszagolod, hogy az illatát bevéshesd az emlékezetedbe. Csendben elmész.
 
Olyan volt, mint egy álom…
 
Csak egy álom.
szerintünk: (1/5)
szerintetek: (5/5)

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tevelygeseim.blog.hu/api/trackback/id/tr56416498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Intuitiv · http://agyszulemeny.blogspot.com/ 2008.04.10. 08:37:42

Nagyon szépen írsz, én is át tudtam élni, ahogy olvastam, köszi.

Edit 2008.04.10. 09:06:14

Örülök! Nagyon!

Ina 2008.04.23. 12:18:06

Az életben, ha más nem, legalább a képzelet szabad. Ki kell használni! mindent....
Csók Neked!

Edit 2008.04.23. 17:15:44

Nem is te lennél, ha nem ezt írtad volna! Bíztam benned! Igazad van, a képzelet szabad, és én ezt ki is használom! Amennyire csak a szívem képes elviselni!
süti beállítások módosítása