Mindig ez van, mindig ez vár. A lelkesedés már egy ideje nem őszinte. Már annyiszor volt újra, és újra, hogy már nem tudod, menni fog-e megint. Minden hónapban a földre kerülsz ismét, és eddig még felálltál, de érzed erőd véges, már a földön maradnál. Minden hónapban meghalsz kicsit. De erről is csak te tehetsz! Hogy lehetsz olyan hülye, hogy még mindig reménykedsz?
Mindig meghalsz kicsit, és hülyeségekre gondolsz, azt várod, hogy az "élet" elintézze, hogy ne kelljen újra, meg újra felállni, hogy ne kelljen érezni, hogy ne bántsanak a gondolatok. Milyen egyszerű lenne. Csak várod, hogy történjen valami, mindegy mi, rossz, jó, mindegy, most már mindegy!
Kommentek