Tévelygéseim

Azt, hogy mi lesz, nem tudom. Merre visz a víz? Nem érdekel. Nem számít semmi most, csak ez, ami van, csak a pillanat, amikor rám nézel, amikor hozzám érsz, amikor nekem mosolyogsz. Nem akarok gondolkodni, nem akarok rágódni, csak érezni akarom a pillanatokat, a körkörös repülést,…

Dermedten állsz. Egyedül. A két part között. Már nem vagy itt sem, de még oda sem értél. Erősen sodor a víz, nem tudod mit tegyél. Tudod, hogy mit szeretnél tenni, de valami mégis visszatart. Valami erős, megfoghatatlan, fájdalmas nyugtalanság, valami félelmetes…

Itt áll. Egyedül. Messze a sajátjaitól, az erdőtől. Már 4 napja van itt, már 4 napja sír hangtalanul. Benne él, ahogy a nagy síkságokon, zöld réteken edződött, erőtől duzzadó, hideg, csípős északi szél az erdőhöz ér, és játszi könnyedséggel átszalad, átsüvít…

A munkaidő vége felé már szinte rohan az idő, még ezt is, még azt is meg kell csinálnod. Még beütöd az utolsó betűket, még beírod a naptárba, még kinyomtatod. Aztán hirtelen mindent bezársz, felpattansz az asztaltól, kinyújtózol, dörzsölöd a szemed, hogy megint láss,…

A férfi, a legtökéletesebb férfi. Két méteres magasságával, kék, csillogó szemével, férfias, csibészes mosolyával, tökéletes testével uralhatná a földet. Annyira tökéletes, hogy szinte álomszép. Ő az. Megtaláltam. Megtaláltam a férfit, aki…

Kedves barátnőm, unokatestvérem Dia jó pár éve kint él Amerikában, ahol nagyon erős honvággyal küzködik. Ezen felül különösen bántja az, amit az átlag amerikaiak hisznek, tudni vélnek a magyarokról és Magyarországról. Rendszeresen írunk egymásnak, és igazán átérzem a…

Nehéz volt újra kezdeni. Nehéz volt kimondani, hogy vége, de te akartad, ő csak fájdalmasan tudomásul vette döntésedet. Először kérlelt, reménykedett, aztán ő is rájött nincs tovább, menni akarsz. Kavargott benned minden, a sok jó, a lobogó tűz, mely oly sokáig fűtött, az…

Bár gyerek lehetnék még, és azt hihetném, hogy az élet csak játék, és felhőtlen nevetés! Odabújnék édesanyám karjába, mikor fáj, mikor félek. Bárcsak érezhetném megint azt a semmihez sem fogható biztonságot, azt a minden kétséget eltörlő bizonyosságot! Bárcsak…

Azt hiszem mindenért meg kell fizetni valahogy. S hogy ezt tudjuk, ugyan változtat-e a döntéseinken? Szerintem igen!Gyakran csak a cél lebeg a szemünk előtt, gyakran csak a hasznunkat, az előnyeit nézzük egy döntésnek, egy választásnak, és elfeledkezünk arról, hogy az árát is meg…

Ha kicsiny sejtjeid egyike lehetnék is boldog lennék,mert akkor a véred által hozott anyagokból élnék,s mert én is kellenék ahhoz, hogy te élj,s te kellenél, hogy én éljek.