Dermedten állsz. Egyedül. A két part között. Már nem vagy itt sem, de még oda sem értél. Erősen sodor a víz, nem tudod mit tegyél. Tudod, hogy mit szeretnél tenni, de valami mégis visszatart. Valami erős, megfoghatatlan, fájdalmas nyugtalanság, valami félelmetes bizonytalanság. S bár megtorpantál, s nem tudsz még ellépni a közepéről, de érzed, itt sem jó, nem vagy boldog. Meddig bírsz a víznek ellenállni, meddig tart erőd? Ha a víz az erősebb, akkor majd ő tesz ki valamelyik parton. Melyiken? Az sem mindegy? Akkor most mi lesz? Te sem tudod, és én sem, senki. Senki.
Kommentek