Ennyi az élet? A levegő illata egy csendes, derűs tavaszi reggelen. A békák hangos, barátságos kuruttyolása egy forró nyári estén. Vidám, fehér bárányfelhők lassú útja a tündöklő kék égen. A zsúfolt, meleg buszon egy kedves gyermek kacaj. Egy tiszta, csípős, hideg fuvallat a hóval borított erdei tisztáson. Szorgos méhek buzgó duruzsolása a csodás, hamvas, virágzó cseresznyefa körül. Szöcskék víg, játékos ugrálása a burjánzó, zöld mezőn.

Ennyi nem elég? Mi kell még? Hiszen ez mind magában egy csoda. Mégis többre vágysz?

Ugye, de jó lenne néha egyszerűnek, "hülyének" lenni? Talán nem bonyolítanád annyira túl, talán nem akarnád mindig azt látni, ami mögötte van. Nem akarnád mindennek a mozgatóját, a titkát, az értelmét tudni. Úgy tetszene minden, ahogy van, ahogy látod, ahogy érzed. Hagyd magad. Legyél elégedett csak úgy, csak azért amid van.

Szagolj bele a levegőbe egy csendes, derűs tavaszi reggelen. Dúdolj együtt a békákkal azon a forró nyári estén. Kövesd a bárányfelhőket, merülj el a kékségben. Nevess a gyerekekkel. Csinálj angyalkát az erdei tisztáson a hóba. Illatozd meg a bódító cseresznyefát a méhekkel együtt. Szaladj a szöcskékkel a magas fűben. Ez az élet. Ennyi. Semmi más. Nem elég?