A Nap megjelenik a keleti égbolton és lassan, kedves szavakkal, bársonyos, felmelegítő öleléssel ébresztgeti a még alvó világ minket körülvevő részét. Felrázza, és estig elteszi az áttetsző, selymes, harmatos dunyhát, amivel előző nap a Hold takarta be az elfáradó, elcsendesedő, megpihenő természetet. A köd felszáll, előtárul a távol, a noszogató fénysugár végig simogatja a mezőt, a füvön a vízcseppek becsillogják magukat a Napba. Csodás, felemelő látvány, megnyugtató beszippantani a harmat hűs illatát, miközben arcom az égre fordítom, és magamba olvasztom az energiát, ami megmozgat és felébreszt.
Reggel
2009.08.26. 06:59 :: DEdit
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tevelygeseim.blog.hu/api/trackback/id/tr591339620
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kislélek (törölt) · http://nagyontudokvalamit.blogspot.com/ 2009.08.26. 14:36:32
Hát jó reggelt! :-)
DEdit 2009.08.26. 22:24:23
Igazán köszönöm. Bár mire ide jutottam, hogy válaszolhatok neked, beesteledett. A Hold most takar be nagy, puha dunyhájával, egy kedves csókot ad homlokomra, becsukom a szemem és már alszok is, hogy holnap megint frissen találkozhassak a Nappal, és hagyjam, hogy feltöltsön, amig van Hold, Nap, és vagyok én.
Kommentek