Az alvás mostanság egy olyan időtöltés, ami teljesen fölösleges, hiszen mi értelme feküdni egy ágyban, ha nem jön álom a szememre. Legyen a próbálkozás kezdete 10 óra, éjfél, hajnali 2, nem számít, csak forgolódok, csak nézelődök. Valami miatt nem megy ez nekem, pedig néha olyan fáradtan zuhanok az ágyba, és egy perc alatt elalszok, mégis a jó kezdet után a folytatás katasztrófa. Aztán a reggel felteszi az i-re a pontot. Amúgy sem tartozik a kedvenc napszakaim közé, de az utóbbi időben olyan nehéz és magányos a reggel, hogy alig várom hogy túl legyek rajta. Nem tudom hogyan indíthatnám be a napot, és még senkivel nem találkoztam, aki kitalálta volna, nekem mi a jó, mire van szükségem, így maradok a teánál, a rádiónál. Aztán a szokásos mindennapos menetrend, alkalmassá teszem magam a ház elhagyásához, a buszon legalább már emberek között vagyok, de a munkahely az, ahol elkezdődik a nap úgy, ahogy kell. Hiszen ott legalább jól érzem magam, jó a hangulat, és szeretem a munkám.