Annyi minden történt, és mégsem történt semmi. Eltelt 10 perc, megtettem 10 kilométert, elolvastam egy fejezetet, de mégsem történt semmi. Túl vagyok 3-4 órán, végeztem a házimunkával, játszottam a kutyával, beszéltem a barátnőmmel, de semmi sem változott.

Egy héten keresztül múlnak a percek, az órák a mindennapos teendőkkel, az élet halad a maga útján, a nap felkel és lenyugszik, de mi sem történik. Én még az vagyok, aki voltam, ott ahol voltam, egyedül az állandó, de meg nem álló, mégis megdermedt világban. Átcsúszok észrevétlenül az egyik napból a másikba, látom és tapasztalom, hogy telik az idő, de úgy érzem belefagytam ebbe a forgó jégtömbbe, ami folyton mozog, úszik a vízen, és benne ott vagyok én mozdulatlan, mély álomban, csak a hajam nő, meg a körmöm.