Nehéz volt újra kezdeni. Nehéz volt kimondani, hogy vége, de te akartad, ő csak fájdalmasan tudomásul vette döntésedet. Először kérlelt, reménykedett, aztán ő is rájött nincs tovább, menni akarsz. Kavargott benned minden, a sok jó, a lobogó tűz, mely oly sokáig fűtött, az édes szavak, levelek, az együtt eltöltött idő, a ragaszkodás, a megismételhetetlen érintések, érzések. Azt hitted nagyon nehéz lesz, rettegtél, féltél tőle, de mégis, amikor elhangzottak azok a mondatok, amikor kimondtad végre, amit olyan régóta akartál, könnyű lett minden, felszabadultál. Mintha valami titkos tartalmú vegyszer áramolt volna szét az ereidben, hirtelen megváltoztál, hirtelen megkönnyebbültél. Nem nyomasztott már a hazugság, nem marcangolt a lelkiismeret. Ugyan féltél még. Tudtad, az is előfordulhat, hogy egyedül maradsz, és visszaút innen nincs, de a félelmet legyőzte az őszinteség, legyőzte a szív, ami szerette őt még annyira, hogy nem akarta tovább bántani, vagy elárulni.
Elköltözött, és élted szabad életed, vidám voltál, és boldog, de sokszor gondoltál még rá is. Annak ellenére, hogy elszakadtál, még hiányzott. Ugyanabban az ágyban aludtál, ugyanabban a lakásban éltél. Véletlenül még az ő nevét mondtad, mikor valakivel beszélgettél. A lakásban már nem voltak ott a dolgai, már máshová ment haza, de a fejedben még ott volt. Sokáig tartott túllépni, átalakítani. Kitörölni sohasem akartad, hiszen vannak dolgok, amit csak ő tud rólad, vannak érzések, amit csak neki adtál. Mindig veled van, kitörölni nem lehet.
Egyszer még összefutottatok. Nem volt egyedül. Kedves volt, és udvarias. A nyakába ugrottál volna, mint mikor egy régi, kedves ismerőssel, baráttal fut össze az ember, és tudod, hogy ő is szerette volna, de valami... te... ő... a képzeletbeli fal... visszatartott téged, visszatartotta őt. Azóta bánod, hogy nem tetted, azóta várod az újabb alkalmat.
De mindegy is már. Az út elágazott, és majd, ha találkozik még a két út, akkor elmondod neki. Ha nem, ő akkor is tudja, és ez a lényeg. Hiszen ismer téged, és te is ismered őt. Nem tudod elfelejteni, mert több lettél általa, tőle, mert adott neked valamit, amit nem vett el, és nem rontott el, mert volt idő, amikor igazán szeretett. Ezt nem lehet elfelejteni!
Kommentek