Hiányzol. Miért van köztünk távolság? Nem bírok nélküled élni. Annyi mindent akartam még mondani, úgy hallgattalak volna még, mégis amikor ott vagyok nálad az is elégedettséggel tölt el, hogy a közeledben vagyok. Mi ez a megmagyarázhatatlan kapocs, ki akarta, hogy így legyen?
Jó volt ott lenni, otthon lenni nálad. Mintha a legcsodálatosabb szigeten lettem volna, ahol csak ember lehet. Éreztem a tökéletes harmóniát belül, bennem. Folyamatosan visszavágyok, mióta kiléptem az ajtón.
Az ölelést nem tudom elfelejteni. Az ölelést, amibe minden benne volt, amire ha visszagondolok, még most is könnyes lesz a szemem. Miért is sírtam? Mert megint el kellett szakadnom tőled, ki kellett szakadnom a csodálatos világodból, pedig de szerettem volna még maradni.
Most szomorú vagyok, de ad némi reményt, hogy talán nemsokára megint találkozunk.
Szeretettel ölel: Edit.
Kommentek