Megint egy új nap, még csak most keltem fel, de már nem tetszik. Folytonos elégedetlenség van bennem, valahogy semmi sem jó, pedig csak én romlottam el. Belül a fogaskerekek el-elakadnak, berozsdásodtak.

Olyan, mintha bárhogy erőlködnék, bárhogy igyekeznék, ezt csak látszatból tenném, mert már belül eldöntöttem, mert az agyam tudja, mégsem akarja valamelyik részem elfogadni, mert abban bízik, hogy nem lehet, hogy már megint! S bár van olyan részem, ami reménykedik abban, hogy nem teszem meg megint, eközben egy nagy villózó lámpa vibrál a fejemben, hogy minden hiába, ami elkezdődött, az nem megállítható, és végképp nem visszafordítható.

Kezdem azt hinni, hogy lassan orvosra van szükségem. Elolvastam, amit írtam, és elég ... brrrrrrrrr. No mindegy, már leírtam, megint!