Ha igaz volna, akkor nem csak az álmaiban léteznél. Tudnám rólad minden kétséget kizáróan, hogy te vagy az. Nem kell, hogy magas légy, hogy kék legyen a szemed, barna a hajad, hogy lehozd a csillagokat az égről. Nem kell, hogy romantikus költeményeket suttogj, hogy szerenádot adj az ablakom alatt. Csak te legyél!
Senki más, csak te, akiről álmodok, akiről minden bizonytalanság nélkül tudom. Nem kell, hogy tökéletes légy. Akarom, hogy legyenek hibáid. Mert onnan tudnám, hogy te vagy, hogy ennek ellenére, még így sem akarnálak megváltoztatni.
Még mindig tél van. Kint ugatnak a kutyák, a köd behömpölygött az udvarba ahol áll a hó, a hőmérő higanyszála a mínuszban. Egyes napokon a hideg levegőtől kitisztul a fejem és a belső tűztől órákig bírnám a szabadban. Máskor azonban vacogó foggal, remegve didergek.
Még mindig tél van. A jég este ráfagyott a járdára.
Kommentek