Hogy mi ez a sok üres nap, üres hét? Nem is tudom. Írhatnék arról, hogy hogyan ismerkedek, de valójában nem ismerkedek sehogy. Levelezgetek, de 2-3 alkalom után elveszik az érdeklődésem, van olyan aki egyedül van, de unalmas; vagy önimádó; kishitű; idióta; és van olyan, aki nincs egyedül, azaz nincs egyedül és ez bőven elég is nekem. Persze van olyan is, akit távolról "imádok", nem közeledek.
Írhatnék arról, hogy hogyan ismerkedek, jellemezhetném az érdeklődőket, de valójában nem ismerkedek, és nem is lenne helyénvaló gúnyos, ironikus leírást adnom a férfiak egy részéről, hiszen ki vagyok én? Ők is csak magányosak, próbálkoznak legjobb tudásuk szerint, olyanok amilyenek, annyi a hibájuk, hogy nem nekem valók. Hiszen azon keseregnek, hogy "Nem könnyű olyan társat találni, akivel az ember mer tervezni hosszú távra, és akivel a terveket meg is lehet valósítani. Jó lenne, ha a tervek nem csak tervek maradnának, mert repül az idő, és mi csak azokon a dolgokon bánkódunk, amiket nem tettünk meg, vagy elszalasztottunk az életünk során."
De én úgy döntöttem nem fogom sajnálni magam, nincs is miért. Szerintem az élet szép, itt vagyok, süt a nap, esik az eső, fúj a szél, havazik, vannak barátok, van család. Majd csak jön valaki, akivel nem csak a terveket lehet megvalósítani, aki mellett nem bánkódok az elszalasztott dolgokon, akivel nem csak kényelmesen, hanem izgalmasan és nem múló érzelmekkel lehetek együtt.
Írtam. Sokat. 30 is van már, amit ide jegyezhetnék, de nem akarom megosztani. Mert nagyképű, mert egoista, önző, mert bár én vagyok, de túl nyílt, és mert rólad szól. Nem tetszene neked, hogy rólad írok. Így megtartom magamnak. Hiszen micsoda önámítás azt feltételezni, hogy rám gondolsz. Bárcsak biztos lennék benne, hogy néha eszedbe jutok! Mégis jobb, ha azt hiszem, ámítom magam. Megbocsátanál még? Egyszer? Lenne értelme próbálkozni? Azt mondják jobb későn, mint soha. Nem tudom, ez igaz? Mond meg te!
Kommentek