Egy barát, aki elég közel áll, akit nagyon kedvelsz és még sosem bántott, aki megnevettet, akivel lehet beszélgetni mindenről, aki figyel rád, aki ellenkező nemű.

Aki 2 év után szerelmet vall. Te meg csak ülsz, még véletlenül sem gondoltad volna, hogy ez jön, de nem tudsz rá haragudni, nem tudod bántani, mert olyan ..., annyira...

Tisztában vagy vele, hogy ő tökéletes, mindene meg van, mindent tud, amit tudnia kell annak, aki téged akar, de ... két dolog hibázik. Te nem vagy szerelmes, és közel az apád lehetne. De hagyod magad, hagyod hogy szeressen, mert ő nem erőszakos, ő nem akar téged kényszeríteni, bántani, ő csak néha beszélni akar veled, csak látni akar, csak része akar lenni valamilyen formában az életednek. Te pedig miért is okoznál fájdalmat neki? Nem mondod ki, amit úgyis tud, nem kerülöd el, hiszen szereted, azt szereted és szeretnéd, ami eddig volt.

Azt mondják, hogy férfi és nő között nem lehet barátság. De te tudod, hogy van amikor férfi és nő között csak barátság lehet. Hiszen az több, mint a semmi. Nem lehet az érzelmeket kierőszakolni, nem lehet egy működő családot eltörni. Van, amikor annak kell örülni, legalább annak örülni kell, aminek lehet.

Azóta minden reggel jól indul, azóta minden nap kedvesebb. Olyan szépeket mondott neked, képtelenül csodálatosnak lát téged, zavarban voltál, és mégis simogatta a lelkedet. Olyannak lát, amilyennek te sose láttad magad, ezért azt kívánod, bárcsak mindig téged nézne. A vallomása óta minden nap közelebb kerülsz, elindított benned valamit, úgy érzed lassan beleszeretsz a szerelmébe.