Meredten bámulom a közterületi lámpa körül cikázó molylepkéket. Azon a ponton beleég a szemembe a fény, és bárhová nézek látom.
Talán így égnek bele az emberek a szívünkbe is. Ha sokáig figyelünk rájuk, akkor megmaradnak bennünk, akkor emlékezünk rájuk.
Én téged nézlek, beleégtél a szemembe. Te merre nézel? Miért nem figyelsz rám?
Nem én világítok a legfényesebben.
Kommentek