Ez nem lehet. Húz a teste.
Azt akarom: teperjen le.
Hozzám ért, és átölelt.
Nagyon vonzott, de nem figyelt.
Volt már benne, nem is kevés,
Nem érezte a lüktetést.
Vágytam rá, de nem volt maga,
már alkoholból volt az agya.
Jobb, ha hagyom, gondoltam én,
nincs értelme, mára elég.
Egy jó haver, és semmi más,
ez az érzés csak látomás.
De test és ész mást diktál.
Az egyik hív, a másik vár.
Letámadnám, ha lenne mersz,
de elrontom, mert az nincs.
Szeretném, ha mellém lépne,
de csak dumál, nem vesz észre.
Hívom én őt, mind hiába,
eltűnök az éjszakába.
/1998. augusztus/
Kommentek