Egyszer használtam azt a szót, bár lehet, hogy tööbször, csak nem volt akkora jelentősége, akkora súlya, ezért nem maradt meg. Szóval egyszer használtam. Emlékszem a használata közben zokogtam. Ma is emlékszem rá. Valójában sütött a nap, de az agyam valahogy zuhogó esőt párosít mellé. Nem tudom, miért számomra ezért a szomorúságot hozza el ez a szó. Azt hittem nagyobb súja lesz mondandómnak, vagy hihatőbb lesz az amit mondok. Naív voltam. Mindenesetre, amit akkor elmondtam nem tartottam. Ő volt az életemben az első. Azt hittem az a szitúáció megengedi azt a szót, de valójában nem, és erre csak később jöttem rá. Nem hiszem, hogy az emberek ezt a szót azért használják, mert komolyan gondolják. A szitú hozza és kész.
Csók Neked!

Szerintem az örökre szó egy nagy szemétség. Olyan, mintha azért találták volna ki, hogy fájdalmat okozzanak vele, hiszen teljes lehetetlenség a jelentése. Nem szeretem ezt a szót, és nem szeretem, ha velem kapcsolatban használják! Örökre szeretsz? Hogyan? Képtelenség! Az emberek nagy részének még az évek is soknak minősülnek, ne essünk túlzásokba! Örökre utálsz? Miért? A bűnöm akkora, hogy ily erős a büntetés, és a halálom után mihez kezdjek vele?
Ne okozzunk fölöslegesen magunknak, és másoknak fájdalmat, ha nem muszáj! Az örökre szót tartsuk meg a képzeletünknek!