Az utóbbi napokban az alvás nem megy nekem. Sokáig fent vagyok, nem csukódik le a szemem, meredek a tv-re, és várom a pillanatot, de nem jön. 1 óra körül, saját magam kényszerítésével, nagy nehezen álomba mesélem magam.
De akkor ott a reggel. Valami felébreszt. Egy, másfél órával előbb ébredek a kelleténél, és nem tudok vissza aludni. Csak nézem a mennyezetet, és várom, hogy megszólaljon a rádió. Bár nem alszom sokat, csak 4-5 órát egy nap, mégsem vagyok fáradt fizikailag. Nem értem ezt. Mi ütött belém?
Nem tudok aludni, és az álmok is elkerülnek. Ez elszomorít. Nem akarok álmodás nélkül aludni. Álmokat akarok! Igazi álmokat. Nem olyanokat, amiket elalvás előtt magamnak mesélek csukott szemmel. Ezek a mesék nem helyettesítik az igazi, mélyről, valóságból születő álmokat. Nem akarom ezeket a meséket tovább mesélni magamnak, melyek csak arra jók, hogy megint szédítsem, álltassam magam! Arra jók, hogy mesterségesen, erőltetettem helyettesítsem a valódit, az irányíthatatlant, ami igazán én vagyok, amit nem befolyásol az ész, a józanész!
Lehet, hogy beteg vagyok. Bárcsak tudnám, mitől betegedtem meg! Bárcsak tudnám, mivel gyógyítsam meg magam! Hol van az igazi álmok rejteke?
Kommentek