Ha valaki többnek lát, mint ami vagy, akkor megijedsz. Attól tartasz, hogy nem felelsz meg az elvárásainak, a rólad alkotott képének. A benned kavargó negatív, leszorító, marcangoló erők próbálnak szabadulni a tudattól, hogy nem vagy megfelelő, nekivaló, védik énedet a gyötrő, elviselhetetlen ténytől, és leválnak róla, eltaszítják. Tehát kisebbrendűségi érzésed, az ellened táplált elégedetlenséged, magaddal szembeni bizalmatlanságod gátol téged abban, hogy kinyílj, hogy hagyd élni mágikus börtönödbe zárt, riadtan kapálózó, hol nyugodt, hol izgatott lelkedet.
Félelmetes ez az önbizalomhiány. Talán ezt kellene lekűzdened, talán magadat kellene meggyőznöd először, egy hatalmas, mindent megmozgató, felforgató, gyógyító belső nagytakarításra van szükséged. Talán tényleg idő kell, másoktól független, érzelmektől mentes én keresés. Tiszta, őszinte, alapos felderítés, melyben semmit nem hallgathatsz el, nem kerülhetsz ki.
Csak azért nem tudod, hogy mit akarsz, mert még a lehetőségeidet sem ismered. Csak azért nem vagy biztos, mert félsz a jövőtől, az elképzelt jövőtől, aminek semmi köze sincs a valósághoz, hiszen fikció. Hogy félhetsz valamitől, amit te alakítasz, amit te döntesz el, ami csak rajtad múlik? Hogy? Nem tudod. Mégis félsz, ijedten kapkodod a fejed, és azt hiszed egy-egy döntés életre szól, pedig akkor változtatsz, amikor csak akarsz, amikor még van lehetőséged, amig csak élsz.
A félelem lekűzdése nem könnyű, szellemi, lelki megpróbáltatás, mindenki érezte már, mindenki tudja, ismeri. Sokan próbálták lekűzdeni, és sokaknak sikerült. Neked is fog.
Kommentek