Marionett bábu vagy, aki elvágta a kötelékeit. Két lábbal állsz a földön, nincs ami rángasson, a magadé vagy. A két bot, amit lábadnak hívsz, erőtlen még, nincs izom, nagy a bizonytalanság. Pánikba esel, megijedsz: "Biztos, hogy fog nekem ez menni?"
Most még céltalanabbnak érzed magad, határt szabnak a megcsonkított lehetőségeid, viszont egyes határok meg végtelenre nyúltak, és a reményt villantják fel messze pislákoló, kitartó fényforrások. Egyedül vagy, de mégsem kéne magányosnak lenned!
Csukott szemmel keresed a gondolataidba gubancolódott tervet. Nem ilyennek képzelted. Azt hitted felemelő lesz, felszabadult, elégedett, végre nincsenek kötelek, de csak üres, néma szomorúság, bánat van. Ez most véget ért, és fáj.
Kommentek