Szerelem ez? Szerelem, ha várom: láthassam? Szerelem, ha tudom: a közelében akarok lenni? Szerelem, ha érzem: végtelen, láthatatlan erőhullámok; suttogó, kínzó hangok csalnak felé? Szerelem, ha kegyetlen játékkal kényszerítem magam arra, hogy kitalálom mire gondolhat? Szerelem, ha azt képzelem elégedetten, hogy szeret? Milyen szerelem ez, ha mindezt úgy teszem, hogy nem is tud róla?
Távolról, csendesen, titokban élete részének ámítom magamat. Pedig mit tud ő erről az egészről? De szívem magányába vidám színeket fest, hogy őt érzem mindenhol, még akkor is, ha hiába várom, hogy láthassam, hiába vagyok a közelében, hiába húz hozzá a kereső gondolat. Elvarázsolom magam, hogy a szívem csöndje enyhüljön.
Kommentek