Két ember találkozik. De az helyett, hogy a szokásos módon elmennének egymás mellett, valami belső húzóerőtől vezérelve kézen fogva folytatják az útjukat.
Majd megfelelőnek vélt idő után a józanész legfőbb irányításával úgy döntenek, hogy végleg együtt maradnak. Úgy döntenek boldogok lesznek, letelepednek, gyereket vállalnak. Nem jut eszükbe, fel sem merül bennük, hogy nem sikerülhet, ha igazán szeretik egymást. De van akiknél nem így van. Bennük már ennél a döntésnél kétségek merülnek fel. De nem foglalkoznak vele, csak elnyomják a negatív gondolatokat, megfelelnek az elvárásoknak. A sajátjaiknak, és másokénak. Boldogok akarnak lenni, görcsösen, és bár felmerül bennük, hogy nem sikerülhet, mégis elnyomják, mégis úgy tesznek, mintha olyan szerelmesek lennének, amilyenek szeretnének lenni.
Majd jön az a rész, hogy boldogan élnek, amíg meg nem halnak. De mi van akkor, amikor nem? Hibákat hibára halmoznak, és nem próbálják meg, nem tudják helyrehozni, küzdeni. Csak hagyják, hogy hajójukat zátonyra sodorja a vihar, csak besöpörnek mindent a szőnyeg alá, hogy ne kelljen tudomást venni róla. Ott az a sok hiba, a sok mocsok a szőnyeg alatt. De nem figyelnek rá, nem törődnek vele, ők tökéletesek, boldogok.
Hiába is tagadnák. Mindketten hibáztak, egyformán felelősek, közösen gyűjtötték, és hagyták a szőnyeg alatt azt a sok bántást. Hatás-ellenhatás. A tükör azt mutatja csak, ami előtte van. A tükröd téged mutat.
Alkalmasnak kell lenni bocsánatot kérni, és megbocsátani. Csak egy szó. Ha nem tudod kimondani ... akkor vége.
Aztán elmennek ahhoz a harmadik emberhez, aki megkapta a jogot, hogy eltöröljön mindent. Kimondják vele közösen, hogy nincsenek hibák, nem történt meg az a kézfogás, az a találkozás. De valójában csak a döntést teszik semmissé. Nincs értelme kidobni a tárgyakat, a fényképeket, az emlékeket. Valamit nem lehet kidobni, mert beégett. Magát az ember nem dobhatja ki. Csak tudomásul veszi, hogy ez nem az volt, aminek lennie kellett volna és folytatja tovább az útját. Emlékekkel. Saját magával megbékélve.
Mit éreznek? Semmit. Eljön az az idő, amikor már semmit. Nincs öröm, nincs bánat, nincs más csak az út. Az új út.
Kommentek