Reggel 6 óra, teával a kezemben kint ülök a teraszon. Érezni és látni lehet, hogy igazán kellemes, meleg nap lesz. A levegő illata felidézi a nyári reggelek bódító, frissítő, mámorító emlékeit.
A csend a gyerekkori korán keléseket, amikor édesapával dolgozni mentünk álmosan, nyűgösen, szomorúan a nyári szünetben.
A fény az örömmel teli, mulatságos indulásokat, amikor a tóra igyekeztünk papucsban, fürdőruhában, pléddel a hónunk alatt, kezünkben hűtőtáskával, vízipisztollyal kócosan, vidáman.
A harmatos fű a túrákat, amikor kiültünk a sátor elejébe, nevettünk az előző esti pia akadályverseny különleges, és fergeteges momentumain, közben a kiflit és a házi kolbászt ettük, és olyan igazi, lábosban, tűzön főzött teát ittunk mellé.
A kihalt utca azt, amikor éjszakai műszak után siettem vissza az albiba átöltözni, hogy még az első előadásra időbe beérjek, és a Duna fölött a hídon a vaníliás karika friss illata felébresztett a fáradt kábultságból.
Mind-mind előtódult, mindegyik hiányzik annyira, ha lehetne, akkor itt maradnék a teraszon, amíg csak a reggel el nem múlik.
Kommentek