Sétálsz a meleg, füllesztő, hullámzó nyári délutánban, csak a macskakövek kopogása kísér. Az utca hol zsúfolt, hol kihalt. Nem sietsz, csak mész amerre visz a lábad, céltalanul. Megnézed, és csodálod a szobrot, amit annak idején minden nap meglátogattál. Iszol a kútnál, ahogy régen tetted. Leülsz a téren a régi padra. Majd betévedsz a régi utcába, és meglátod azt a kedves, díszes, de már rozzant, vén, zöld kaput. Csak állsz ott, és felnézel az ablakokra, a spalettákat számolod, elképzeled, hogy előveszed a kulcsod, és bemész. Fel a nagy, kopott, kő lépcsőfokokon a másodikra, kinézel a függőfolyosón, odaköszönsz Margit néninek. Odafordusz a régi fa ajtóhoz, megnézed, hogy a takarólap úgy áll, ahogy otthagytad, ahogy a nagymamádtól tanultad, kinyitod az ajtót, és belépsz a hűvös, szűk, rettenetes, de számodra mégis csodás, édes előszobába. Átmész az ablak nélküli konyhába, ahol felkapcsolod a villanyt. Lepakolsz a régi hokedlire, leveszed a cipőd, bemész a szobába. A nagymamád szobájába. Hibába laktál ott, és laktad be te a halála után, az emlékezetedben mégis az él, ahogy akkor volt mikor még ő lakott benne. A régi fa ágy, nagy fekete szekrények, a rengeteg könyv, a szépséges toalett asztalka, a festmények a falon, a halovány fényű falikar az ágy fölött, a nagy asztal az ablaknál, rajta az a sok kedves kacat, a kék, üveg hamutál, a fekete vázák, a kis zsebrádió, és a rejtvényújságok. Aztán leülsz a pléddel kibélelt fonott fotelra, ami még a dédié volt.
Miért hiányzik ennyire? Miért érzed azt, hogy milyen csodás volt? Régen, mikor még ott voltál, miért nem adtál hálát, hogy részed lehet benne? Talán, mert nem fogtad fel, hogy egyszer elmúlik, hogy lesz olyan, amikor már nem lesz részed benne.
Ott állsz a kedves, díszes, de már rozzant, kopott, vén, zöld kapu előtt, amihez már nincs kulcsod, így nincs lehetőséged bemenni a házba, a lakásba, ahol már más lakik, és valószínüleg nem is hasonlít arra, amilyen régen volt. S bár létezett, számodra kedves volt, már csak az emlékezetedben él, soha vissza nem hozható.
Kommentek