Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Blogomról

Szeretném érteni magamat, a világot, és mindent ami e világon túli, érthetetlen. Keresem az élet titkait, félelmeim gyökerét, és az emberekben rejlő, mélyen eltemetett, ősi békét, szenvet, szeretetet. Edit

Kommentek

  • Zsigmond Zsalf: Kedves Tisza Kata! Szeretnék Öntől tanácsot kérni. Személyemben csupán egy egyszerű szerző vagyok... (2016.06.25. 13:35) Kata-pult ~ Tisza Kata blogja
  • DEdit: @Gary J.: Igen! Én is ... újra és újra. (2014.02.21. 05:42) Magyarnak lenni
  • Gary J.: Reményik Sándor verse elképesztő! Gondolatok,érzések hosszú sora melyek mélyen érintenek és elgond... (2014.01.04. 13:35) Magyarnak lenni
  • DEdit: @Intuitiv: Kedves vagy, de ha a közelemben van is olyan ember aki látja, az nem akar meggyógyítani... (2013.05.26. 23:38) Egyedül, sebekkel
  • Intuitiv: "Bárcsak látná valaki, hogy milyen lehetnék, ha szerethetnék úgy, a bántásoktól való félelem nélkü... (2013.05.25. 19:31) Egyedül, sebekkel
  • Utolsó 20

Magyarnak lenni

2008.11.14. 08:21 :: DEdit

Kedves barátnőm, unokatestvérem Dia jó pár éve kint él Amerikában, ahol nagyon erős honvággyal küzködik. Ezen felül különösen bántja az, amit az átlag amerikaiak hisznek, tudni vélnek a magyarokról és Magyarországról. Rendszeresen írunk egymásnak, és igazán átérzem a helyzetét, és a honvágyát, pedig én - ha nem is a legideálisabb állapot ma Magyarországon élni - itthon vagyok, a hazámban élek, és ez természetes számomra. A minap küldött nekem egy verset, amitől könnyes lett a szemem, és ami annyira jó, hogy meg kell osztanom másokkal, veletek!

"Közöttetek sokszor némán hallgatok,
Mit mondhatnék nektek? Én magyar vagyok!
Tetőtől talpig, minden porcikámban,
Minden érzésemben csupa magyarság van.
Feldühít, ha egyszer hazámról beszéltek!
Az én országomat honnan ismernétek?
Hányszor láttátok a magyar napfelkeltét?
Hányszor láttátok ott a csillagos estét?
És a Dunát, ahogy halkan viszi útja,
Azt a csendességet melyikőtök tudja?
Vagy szülővárosom sétáló utcáit,
Hol az andalgó nép szinte eggyé válik,
Ahol minden ember semmi más, csak magyar,
Magyar, ki csak élni és szeretni akar...
Ti nem tudhatjátok, mi magyarnak lenni,
Ezt a kincset magyar tudhatja, más senki." /D.Diána/

 

szerintünk: (1/5)
szerintetek: (5/5)

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tevelygeseim.blog.hu/api/trackback/id/tr3768303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Intuitiv · http://agyszulemeny.blogspot.com/ 2008.11.14. 08:37:00

Nekem egyik kedvencem Reményik Sándor verse. Azért küldöm ezt a linket, mert nagyon jó a zenei aláfestés. Az elejéből azért kivágnek pár másodpercet:

www.youtube.com/watch?v=NoWeI7IXVCc

Edit 2008.11.14. 08:49:25

Köszönöm Intuitiv Reményik Sándor versét, melyet ideírok, hogy akinek nincs lehetősége megnézni, azért ne maradjon le róla!

Eredj, ha tudsz!

Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém

Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.

Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!

Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.

1918 december 20

Eltewedtleanyka · http://eltewedtleanyka.blogspot.com 2008.11.17. 13:38:05

Könnyt csaltatok a szemembe... Köszönöm.
És megosztom egyik kedvencemet, mely mindig illeni fog rám.
Íme:

Wass Albert :Hontalanság hitvallása

Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok,
mert hirdetem, hogy testvér minden ember,
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet
és maradok ez úton, míg csal élek
töretlen hittel ember és magyar.
(1947)

Edit 2008.11.17. 14:02:24

Köszönöm a versedet. Már olvastam Wass Alberttől, de ezt még nem ismertem.
Egyben szeretném megkérni minden látogatómat, aki ezt a bejegyzést olvassa, hogy írja ide azt a verset, mely számára igazán kifejezi a hazaszeretetet, ami számára igazán magyar!

Edit 2008.11.17. 14:15:41

Had álljon itt még egy vers, amit Diának küldtem, amelyre küldte ő aztán a fenti verset válaszul.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet!

Gary J. 2014.01.04. 13:35:41

Reményik Sándor verse elképesztő!
Gondolatok,érzések hosszú sora melyek mélyen érintenek és elgondolkodtatnak ..... Újra és újra olvasom!

DEdit 2014.02.21. 05:42:47

@Gary J.: Igen! Én is ... újra és újra.
süti beállítások módosítása