Vannak vágyak, késztetések, de csak azért, hogy pillanatnyilag kielégítsük őket, szabad a megfogalmazott képet, képzeletet alul múlni? Mindenkinek szüksége van valakire. De csak kell valaki, vagy az a valaki bizonyos kritériumoknak is meg kell, hogy feleljen? Szabad alább adni, vagy ki kell tartani, még akkor is, ha kevés a remény arra, hogy megtaláljuk e különleges valakit?

Ha nem találkozok sohasem a FÉRFIvel, akkor maradjak a mese világomban, és éljem le az életem nélküle, bárki nélkül, valaki nélkül? Ha a képzelet szebb a valóságnál, akkor meg fogok valaha elégedni?

Bár tudnám a másik oldal hogyan gondolkodik! A hímnemnek mi jár a fejében?

Ha tudjuk, hogy mire vágyik a másik, miről álmodozik, mi mozgatja, akkor miért nem teszünk neki kedve szerint, és miért nem tesz ő a mi kedvünk szerint? Annyira ellenkezik a természetünkkel? Feladjuk magunkat? Ha tudja a férfi mit akar a nő, és a nő, hogy mit akar a férfi, akkor miért nem aszerint tesznek?

Az anyák miért nem adják át fiaiknak a női nem, az apák pedig lányaiknak a férfiak megfejtőkódját? Miért beszélünk ritkán az érzéseinkről? És amikor beszélünk róluk, akkor miért sértődik meg a másik fél, miért érzi személyes támadásnak?

Beszéljünk! Tudni akarom te mire gondolsz! Végig hallgatom, és meg akarom érteni!