Nektek mégis mi a fene bajotok van? Jobb, ha elhiszitek nekem, nem jó egyedül. Ha a saját bőrötökön tapasztalnátok meg, talán hatásosabb lenne, de remélem ez sohasem történik meg.
Az egyéni sérelmek, apró botlások, ügyetlenségek tényleg annyira fontosak, annyira felháborítóak, hogy érdemes miattuk veszekedésbe bonyolódni? A mindennapi problémákon marjátok egymást, és lépésről lépésre távolodtok el az igazi család képétől. Hogyan hagyhatjátok ezt? Fel nem foghatom. A veszekedések nagy része apró butaságokról szólnak, amelyek miatt nem érdemes kockára tenni mindent. Még perceket sem érdemes áldozni az életünkből ezekre a hülyeségekre. Pedig sokak pazarolnak órákat, napokat, éveket ezekre az apró butaságokra, csak hogy nekik legyen igazuk. Gondoltatok már arra, hogy ha majd egyszer visszanéztek, akkor mit láttok? Minden keserűség nélkül, elégedetten fogjátok tudni mondani, hogy én mindent megtettem, hogy harmonikus és boldog volt?
Tényleg akkora katasztrófa lenne, ha egy kicsit megerőltetnétek magatokat? Elég régen vagytok már együtt ahhoz, hogy tudjátok mi az ami a másiknak fontos, ami a másiknak örömet okoz. Ti mégis már csak azért sem teszitek?
Olyan, mintha már egy csöppnyi együttérzés sem lenne bennetek a párotok iránt. Nem gondoltok arra, hogy ő is rágódik. Nem próbáljátok meg kitalálni, hogy ő mit érezhet, bele sem képzelitek egy kicsit sem magatokat az ő helyébe. Sőt, már eljutottatok arra a pontra, hogy képtelenek vagytok nem a rosszat feltételezni egymásról. Azaz gyakran elhangzik a mondat: Azért csinálja, hogy velem kiszúrjon! De miért? Nincs már bennetek szeretet? A szerelem halvány szikrája? Ha tudod valakiről, hogy szeret, akkor tudnod kell azt is, hogy nem szándékosan bánt, vagy hogy nem azért tesz valamit, hogy bántson. Másoknak többet is megbocsátasz, a párodnak miért nem?
Előfordul még, hogy csak úgy megölelitek, megsimogatjátok, megcsókoljátok egymást? Előfordul még, hogy kedvesek vagytok egymáshoz? Így képzeltétek el ezelőtt 10 évvel? Milyen példát mutattok a gyerekeiteknek? Ők boldogok? Ezen kívül még mi lehet fontosabb az életben?
Mondhatnátok, hogy nincs közöm hozzá, de nem lenne igazatok, a családotok része vagyok, ti tettetek azzá. Valamint tudom, hogy miről beszélek. Velem megtörtént.
Kettőn, kettőtökön áll a vásár. Itt nem lehet ujjal mutogatni!
2011.06.19.
Kommentek