Új év, új remények, új tervek? Azok vannak. De hiányzik az igazi lelkesedés, a pozitív hozzáállás. Megóvni magamat magamtól.
A bizakodás teljes erőmből való visszafogása nagy kitartást igényel, de mégis könnyebb, mint a mindent maga alá temető csalódás. Tehát feladat a rosszat, a sikertelenséget szem előtt tartani, hogy a csalódás kellemes legyen, ne kellemetlen.
Hogy áltathatom magamat ilyenekkel? Hiszen remények és tervek vannak. Ezek teljes ellentétben állnak a pesszimizmussal. Azaz alapvetően optimista vagyok, és bár legyen bármennyire nehéz, vagy kilátástalan, azért magamban bízok, és tudom nincs semmi, ami arra bírjon, hogy feladjam, még akkor sem, ha 2008 még 2007-nél is rosszabb lesz.
Vannak dolgok, emberek, remények, tervek, amelyek tőlem függetlenek, és nem áll módomban irányítani őket. De azt is tudom, hogy bárhogy lesz is, erőm határtalan, sohasem adom fel! Tehát felesleges az önsajnálat, és felesleges szomorkodásban, letargiában való elmerülés.
A világ körülöttünk oly negatív, mi nem engedhetjük meg magunknak!
Kommentek