Jelenleg rengeteg emberrel van lehetőségem levelezni az Interneten keresztül. Ezt sokan ki is használják, és elárasztanak hasztalan levelek tömkelegével, melyeket nem is ők írtak, csak továbbküldtek. Napi szinten 30 levelet kapok. Ezek közül havonta 2 olyan csak, melynek számomra fontos, életemre kihatással lévő tartalma van. Azaz arról szól, hogy "Jövő héten kedden átugornánk. Nektek jó?", vagy netalántán rég nem látott ismerős mondja el, hogy mi történt vele, illetve érdeklődik hogylétem felöl, tehát igazi levél, mely hasonlít arra, amire kell.
Nem mondom azt, hogy a körbeküldözgetett levelek közül nincs olyan, ami tetszik, hogy mindegyik hasztalan, de sajnos az olyan is kevés. Nem értem, miért érzik az emberek azt, hogy az ilyen levelek küldésével tartják a kapcsolatot. Miért tartják a kapcsolatot így, ily módon. Bár el tudom képzelni, hogy azért, mert úgy gondolják, ha tovább küldik azt, amelyik nekik tetszik, akkor a címzett megismeri őket egy kicsit, vagy azért, hogy velük nevessen/sírjon, illetve szimplán kiszúrásból. Nos. Mindegyiknek van értelme.
Viszont engem már fáraszt a napi 30 levél olvasása, még úgy is, hogy szelektálok. Manapság gyakran fog el az érzés, hogy minden szívfájdalom nélkül, olvasatlanul töröljem az egészet. Hiszen a feladó sohasem fog rákérdezni, hogy megkaptam-e a levelet, vagyis leveleit, mivel nem is beszélünk, csak "levelezünk", vagyis ő "levelezik".
Szeretem a leveleket. És bár küldeni manapság már gyakrabban csak képeslapot küldök postai, és nem elektronikus úton, de azért küldök. Számomra boldogság, amikor a postaládámban a sok szórólap, és számla között találok egy képeslapot, egy kedves pár soros üdvözlettel. Boldogság. Mert úgy érzem, igazán gondoltak rám.
Kommentek