Tévelygéseim

Megmondani az igazat tisztességes, becsületes, és erősen elvárható. Mégis az igazsággal vigyázni kell, mert szörnyű károkat okozhat.

Azt hiszem az igazságot bármilyen kíméletesen is közöljük, nem tudjuk elérni, hogy ne fájjon, vagy ne okozzon törést. Mivel minden esetben az igazat kell mondani, úgy az igazság csak arra jó, hogy elszakítsuk magunkat másoktól. Ha az igazságot választjuk, akkor magunkra maradunk, és azon a ponton találjuk magunkat, amikor egyedül rágódunk a sötét szobában a monitor fényénél azon morfondírozva, hogy hogyan hozhatjuk helyre a károkat, amiket az általunk kimondott igazság pusztítása okozott. A rágódás folyamata során általában azt próbáljuk kitalálni, mit érezhet, gondolhat a Másik, aki egyértelműen tudomásunkra hozta, hogy jelenleg nem kíván velünk szóba állni. A kimondott igazság emésztése ebben meggátolja. Majd rágódásunk eredményeként kihozzuk azt, hogy a Másik érzései negatívak lettek irányunkba. Ennek felismerése kellő fájdalmat okoz, mindent pusztít, még a reményt is. Végül, teljes hülyeségünk csúcspontján arra a következtetésre jutunk: az igazság felesleges baromság, mert igazán nagy károkat csak saját magunknak okozunk vele, hiszen számunkra fontos embereket veszítünk el miatta.

Bár az igazság előbb-utóbb kiderül, mégis ha lehet, akkor inkább utóbb derüljön ki, hiszen akkor annyival többet lehetünk együtt a Másikkal, a számunkra fontos emberekkel.