Zihálva ugrok rád, és beléd marok, húsodig hatolva harapom tested, amíg kibuggyan a vér. Csak hogy tudd, nem hagyom magam, nem engedem, hogy uralkodj rajtam. Így harcolok ellened, mert megkötöznél, mert magadhoz láncolnál, és én nem tudnék szabadulni.
Te is harcolsz. Ellöksz magadtól, hogy ne fájjon annyira, pedig akarsz, akarod, és rabságba, vezeklésbe hajtanál, ha tudnál. Ellenállásom kifárasztott, és az eszed győzött.
S bár azt hiszed, hogy elengedtél, s bár azt hiszem, hogy nem hagytam magam, mégsem így történt. A valóságban még most is fogsz, "véletlenül" hozzám érsz, a valóságban most vagyok csak igazán rabságban, nem tudok szabadulni, az ellened folytatott harc egyben szabadság vesztésem.
Rád ugornék, beléd vájnám éles fogaim, hogy érezzem ízét a vérednek. De nem hagyom magamon eluralkodni a rabságot, a vadságot. Küzdök, küzdök ellened.
Kommentek