A kapcsolatok felerősödnek ilyenkor ünnepekkor. Az érzések, a gondolatok ráhagolódnak a jó dolgokra. A számunkra Fontosak közelebb kerülnek, közelebb húzodnak. Kapaszkodunk egymásba, ahogy csak tudunk. Szüksége van a szívünknek a szeretetre, a törődésre, az összhangra, és kell a szívünknek az is, hogy adjon, hogy valakit szeressen. S mi történik, ha nincs aki minket szeret? Hideg, szomorú, fájdalmas, szívszaggató. Ha nincs kit szeretnie a szívnek, vagy nincs olyan, aki megérdemelné? A szív nem válogat. A szív mindig szeret. De mégis a viszonzatlan érzelmek miatti magány talán még hidegebb, még szomorúbb, és még fájdalmasabb. Az ünnepek lehetnek meghittek, szeretettel átitatottak, de lehet ez a pár nap egy minden fájdalmat előrántó, keserű kínszenvedés is.
Ilyenkor mindenkiben megfogalmazódik egy kérés, egy óhaj, egy vágy. Van aki a jövőt szeretné szebbnek látni, van aki egy tárggyal szeretne gyarapodni. A kívánságok teljesülhetnek, vagy ismét eltávolodhatnak, néha örökre elillanhatnak.
Én nem kérek sokat, csak kicsit. Egy kicsit rágondolni, egy kicsit ránézni, egy kicsit hozzáérni, egy kicsit odabújni, egy kicsit megpuszilni, egy kicsit, csak egy kicsit kapni belőle.
Kommentek