Tévelygéseim

Egy nyírkos, hideg, szeles munkanap után, mely napon végig kint dolgozott a lány, fáradtan szállt fel a buszra. Ülőhelyet már nem talált, megállt a második ajtóval szemben, háttal az ablaknak dőlt. Még a munkával kapcsolatos gondolatok jártak a fejében, csak bambult kifelé a vele szemben lévő, nagy, üveges buszajtón. Végre a sofőr indította a motort és elindultak hazafelé. Az autóbusz még több helyen megáll, míg elhagyja a várost. Az első ilyen megállónál, ahogy a lány nézett kifelé a buszból, az úgy állt meg, hogy pontosan egy fiú - aki lent várt egy másik buszra a megállóban - nézett mélyen a lány szemébe. És csak nézték, nézték egymást, nem néztek másfelé, nem jöttek zavarba, valami miatt csak nézték a másikat, folyamatos két percig, mig az összes felszálló megváltotta jegyét, és a lány busza ismét elindult. Ekkor követték egymás tekintetét, tartották, amig lehetett a másikkal a különös kapcsolatot, és mosolyogtak mindketten. Végül a fiú kikerült a lány látóköréből, aki még mosolygott sokáig. A szíve még mindig vidám, amikor erre a furcsa, varázslatos 2 percre gondol. Csak az jár a fejében, hogy mikor láthatja újra az ismeretlen fiút.