Hozzád tartok ismét. Azt mondtad ne menjek, mert aggódtál ... miattam. Persze nekem bevillant, hogy közbejött valami, és zavarnék. De én tudom, hogy nem. Nem azért, mert annyira ismerlek, hanem mert én a családod tagjának érzem magam. Egy családtag nem zavar, nem vár különös gondoskodást, és mindent megért.
Azonban bárhogy is legyen, nekem mennem kell! Ott akarok lenni veletek, látni szeretnélek titeket. Engedik a körülményeim, hogy elinduljak, az elhatározás pedig régóta meg van. A terveket még egyszer a természet nem hiúsítja meg. Nincs az a hóesés, ami elrettentsen. Ha kell, akkor gyalog jutok el hozzád, de ott leszek. A szívem szakad meg, mikor úgy sírsz a telefonban, mint tavaly. Tudni, és látni akarom, hogy jól vagy. A tél ilyen, néha esik a hó, és ha esik, akkor örüljünk neki! Hiszen ha nem örülünk, akkor is esik.
Kommentek